„A boldogságunkhoz csak maximum 10 %-ban tudnak hozzájárulni az életkörülményeink.”
A II. világháború után a világban gazdasági fellendülés következett, ami a nagyvállalatok által támogatott tömegfogyasztás gyors elterjedéséhez vezetett. A növekedéshez hozzátartozott a pazarló fogyasztás, melynek jellemzői: a gyengébb minőségű, rövidebb ideig használható javak.
A fogyasztói társadalom üzenete és elvárása tőlünk: „Tedd-Vedd-Edd!”Tedd a dolgod, keress minél több pénzt; vegyél minél többet, vegyél mindig újat, dobd el a régit; fogyassz el mindent, amit kapsz, ami rád zúdul a reklámokból, a különböző csatornákon. Ha nincs most rá pénzed, akkor is vedd meg most, vegyél fel rá gyorsan hitelt..
Sajnos a társadalomban részben a fogyasztás jelöli ki a helyünket. Nehéz mindettől függetleníteni magunkat, úgy élni, hogy ne csábuljunk el a színes reklámoknak, az új és kedvező ajánlatoknak. Nehéz úgy élni, hogy ne hasonlítgassuk össze magunkat a szomszédainkkal, munkatársainkkal, ismerőseinkkel: pl. „ő már megint lecserélte az autóját egy nagyobbra, új bútorokat vásárolt”, stb.
A világ azt sugallja: „Nekem is többet kell dolgoznom, még több hitelt kell felvennem, hogy „haladjak”, hogy „elfogadjanak”, hogy „olyan legyek, mint a többiek”.