A gazdasági tudatosság kialakítása minden korban komoly kihívást jelentett. A feladat megvalósításának egyik leghatékonyabb eszköze sokáig a persely volt, amely szinte mindenhol a földön ugyanazt az egyszerű, de vonzó üzenetet hordozta: takarékoskodj!
Az OTP Bank Pénzügytörténeti Gyűjteményének egyik legnagyobb büszkesége a több mint 1200 darabos perselygyűjtemény. A műfaj történetét is bemutató kollekcióban megtalálhatóak a hagyományos malacperselyek és a klasszikus kutyanyelves pénzgyűjtők mellett a tengerentúlról származó mechanikus eszközök, amik változatos szituációkat teremtve, tűzoltást, foghúzást vagy éppen tizenegyes rúgást idézve terelik rá a fiatalabb korosztályok figyelmét a takarékosságra.
Ez a kreatív megközelítés talán szokatlan a pénz világában, de a cél egyértelmű: a takarékpénztárak, bankok és más pénzintézetek a takarékoskodást kívánták vonzóbbá tenni azzal, hogy a pénzérmék gyűjtögetését mai szóval élve „gemifikálták”, játékossá tették. Ennek a szándéknak szimbóluma lehet a beszélő takarékpersely. 1936-ban, Londonban dobták a piacra azt a különleges perselyt, amibe gramofonlemez-lejátszót építettek, hogy a pénzgyűjtő doboz egy finom úriember stílusában mondjon köszönetet a takarékoskodónak.
Cselédek bankja
A takarékos életvitelnek Magyarországon is komoly presztízse volt, már akkor is, amikor még egyetlen pénzintézet sem működött hazánkban. A Kolozsváron megjelenő Vasárnapi Újság 1837-ben publikált cikkében említik meg talán első alkalommal a „persely-bánk” kifejezést. Az írás a kisösszegű befizetésekre specializálódott bankok szülőhazáját Svájcba teszi: a cikk szerint 1787-ben, Bernben már működött ilyen persely-bank, és bár a pénzintézet neve „Cselédek Pénztára” volt, más, a korban társadalmilag alsóbb rendűnek tartott, alacsony keresetű ember is elhelyezhette itt betétjét.
Ez utóbbi felismerés, azaz, hogy a társadalom szerényebb jövedelmű tagjai is rendelkezzenek megtakarítással már a jóléti állam kialakulása, a nyugdíjrendszerek bevezetése előtt is fontos volt.
A felelősségteljes és a tudatos élettervezés eszköze és bizonyítéka a takarékosság volt, amely minden társadalmi csoportot arra kötelezett, hogy félre tegye és kamatoztassa pénzét, például azért, hogy megöregedve, vagy betegség, illetve várt esemény bekövetkeztekor kevésbé legyenek kiszolgáltatottak az emberek jóindulatának. Ez a szemlélet főleg a fejlettebb, kapitalista országokat jellemezte, de a Vasárnapi Újság „persely-bánk” cikke is osztja ezt a nézetet. A jótékonyság eszerint akár káros is lehetett – „A gondatlan könyörületesség káros következéseit mutatják Spanyol és Olaszország példái, hol a számtalan klastromok mind meg annyi ingyen vendéglők lévén, a henye emberek és koldusok száma sehol annyira el nem szaporodott, mint azon országokban, és ez még am az ártalmas szokás megszűnte után is sokáig fennhagyta és hagyja nyomait a nép erköIcsén.”
Takarékossági forradalom Skandináviában
A takarékosságra nevelés a korban hasonló feladat volt, mint ma a fenntarthatóságra, a környezetvédelemre vagy ezen belül a szelektív hulladékgyűjtésre való buzdítás. A téma elkötelezettjei hamar rájöttek, hogy a nevelést célszerű minél korábban elkezdeni, ezért a figyelem hamar, már a 19. században a gyerekek, illetve az iskolák felé fordult. Nem véletlen tehát, hogy a takarékperselyekről legtöbbünknek a gyermekeknek szánt cuki szerencsemalac vagy a klasszikus bádog kutyapersely jut eszébe.
Egyes források szerint az iskolai takarékossági mozgalom Svédországban bontott zászlót, 1822-ben, Stockholmban alapították az első iskolai takarékpénztárt. A suliban működő pénztár mindig egy adott napon nyitott ki, amikor a pénztári feladatokat ellátó tanító átvette a nebulók betétjeit és teljesítette a kifizetéseket. Az iskolai takarékmozgalomnak számos követője akadt a skandináv országban, 50 évvel később, az egyik svéd pedagógiai szaklap már egyenesen a tanítók legfontosabb feladatának jelölte meg a takarékosságra nevelést. 1912-ben pedig az svéd pedagógiai egyesület alázatosan kérte a királyt, hogy tegye kötelezővé az iskolai takarékossági programot.
A svéd modell nemcsak edukált, hanem anyagi áldozatokat is hozott a takarékosság sikerének érdekében. Iskolakezdéskor, az első osztályos tanulók egy kisebb összegről szóló betétkönyvecskét kaptak ajándékba. Ismerve a gyermeki lélek könnyelműségét, a betétkönyvet magasabb kamatozás mellett zárolták egy időre. A protestáns nevelési elvekre jellemző módon a takarékoskodás nem egyénileg, hanem transzparens módon, közösségileg folyt. A takarékosságra szánt pénzeket egy közös, nagyobb méretű perselyben gyűjtötték, amely a tanulói létszámot követve, megfelelő számú rekeszre oszlott. Az iskolai perselyek kiürítése a pénzintézetek dolga volt, az összegyűlt pénzt minden takarékos tanuló számláján jóváírták. A program beépült a svéd oktatás hétköznapjaiba, 1936-ban már 359 takarékpénztár működött közre a takarékossági mozgalomban, 744 ezer befizetővel, a tanulók által összegyűjtött pénz mennyisége pedig elérte a 32 millió svéd koronát. Ez az összeg a korabeli átváltás alapján 41 millió magyar pengőnek felelt meg, ez pedig a mai viszonyok között több mint 40 milliárd forint lenne!
De az is lehet, hogy Belgium…
Más tanulmányok délebbre, Belgiumba, ezen belül is Gentbe teszik az iskolai takarékosságra nevelés kezdeteit. A Brüsszeltől mintegy 60 kilométerre fekvő városban egy helyi tanító, Francois Laurent kezdte el a rábízott tanulók takarékoskodásra nevelését az 1850-es években. A program nagy sikert aratott, a liberális belga kormány hamar mögé állt, így 1865-től országos szinten is elindult a takarékossági program, amelynek hatására a belga elemi iskolások 40 százaléka, az 1920-as évekre pedig háromnegyede rendelkezett iskolai megtakarítással.
Az iskolai takarékosság szó hallatán sokunk számára nem is egy tárgy, hanem igazából egy íz jelenhet meg. A takarékbélyeg ragasztófelületének édeskés íze. A takarékbélyeg karrierje Dániában indult, ahol 1882-ben alapították az első iskolai takarékbélyeg-pénztárat. Itt, csakúgy, mint nálunk, Magyarországon, a tanárok közreműködésével árusították a bélyegeket a gyerekeknek, amiket aztán rövid nyalogatás után beragasztottak csinos kis takarékkönyvükbe. Ezeket a könyvecskéket bizonyos összeg felett a helyi takarékpénztárak kicserélték „felnőtt” betétkönyvre. A skandináv józanság itt is működött, az iskolában összegyűjtött tőkét a gyermek 14 éves kora előtt nem tudta felhasználni.
Jöttek a magyar acélperselyek is
Bár a magyar sajtó hamar felkapta a takarékosság témáját, az üzletág megszületésére több mint 60 évet kellett várni. Sőt, Magyarországon nem is a pénzintézetek, hanem a biztosítók ébredtek a legkorábban, 1898-ban jelentek meg az első cikkek a legújabb típusú biztosítási egyletről, illetve ennek kapcsán a perselybiztosításról. Ennek újszerűsége abban állt, hogy az ügyfél a biztosítási kötvény mellé kapott egy elég puritán kialakítású perselyt, amelybe aztán napi 5-6 krajcár beledobásával ki lehetett gazdálkodni egy 500 forintra szóló biztosítás havi díját is. A perselyt minden hónap végén a biztosítótársaság képviselője nyitotta ki saját kulcsával. Ha a szelencében található összeg nem fedezte a biztosítás díját, az ügyfél kiegészítette azt, ha pedig többlet mutatkozott, a felesleges pénz visszakerülhetett a perselybe. Egy 1927-es újsághirdetés szerint „naponta legalább 50 pengőt (ma csaknem 40 ezer forintot) kereshetnek szorgalmas, jómegjelenésű urak és hölgyek” a perselybiztosítással.
A magyar takarékossági közgondolkodás 1904-ben még majdnem ugyanott tartott, mint Fáy András, az Pesti Hazai Első Takarékpénztár alapítójának idejében. Legalábbis a németországi bankok persely üzletágainak gyors terjedését bemutató cikk szinte ugyanazokat a morális és közgazdasági érveket használja a megtakarítás és a házi takarékpersely népszerűsítése kapcsán, mint 60 évvel korábban a „haza mindenese”.
„Az ember, ha egy-két hatos vagy forint fölöslege van, azzal sem a posta-takarékpénztárba, sem a bankba nem szalad. Egyszerűen a tárczájában tartja és adandó alkalommal a nyakára hág. De ha még a saját pénzén vásárolt, mondjuk disznóalakú házi takarékba helyezi is el, akkor sem bizonyos, hogy a megtakaritott pénz, mint tőke megmarad, mert a disznócskából, vagy egy olyan perselyből, amelynek kulcsa nála van, a megspórolt össszeget a legelső csábitás alkalmával kiteheti és elköltheti, aminthogy legtöbben igy is cselekszenek. Bezzeg másképpen történik a takarékpénztár által ajándékozott perselyekkel, a melyeknek kulcsa az intézetben van.”
Az újságcikk ugyanakkor a már küszöbön álló magyar pénzintézeti persely üzletág kialakulását jelzi.
Mindössze három év telik el, és 1907-ben a Kecskeméti Központi Takarékpénztár és a Ceglédi Hitelbank is arról számolt be hirdetéseiben, hogy Budapest és más nagyvárosok mintájára bevezetik a házi takarékpersely üzletágat. A „sajtóközleményben” röviden ismertetik a szolgáltatást: „akik a betevők sorába kívánnak lépni, egy acélból készült csinos takarékperselyt bocsájtunk rendelkezésére. A takarék-perselyeket feleink zárva kapják és azok csupán intézetünk pénztáránál nyithatók fel, minélfogva szükséges, hogy azokat havonként legalább egyszer hozzánk behozzák, hogy az összegyűlt összeget átvegyük és kamatozás végett – amely akkoriban 4 százalék körül alakult – a betétkönyvecskébe bejegyezhessük.”
A hirdetésben természetesen helyet kap – mai kifejezéssel élve -, a fiatal célcsoportok edukációja is. Az otthonainkban központi helyre kerülő persely nevelő hatása felbecsülhetetlen, mivel a gyermekek innentől fogva nem fogják az ajándékba kapott pénzt csecsebecsére, cukorra vagy más haszontalan dolgokra kiadni.
Amerikai módra
Ha az európai és hazai mintáknál messzebbre tekintünk, még tudatosabb takarékossági megoldásokkal találkozhatunk. A híresen pragmatikus Egyesült államokban például kivitték az utcára a takarékoskodást. A Pesti Hírlap 1929-ben beszámol egy New York-i automatáról, amely negyed dollárossal (25 centessel) működött. Az aprópénz bedobása után a gép egy takarék-betétkönyv formájú perselyt adott ki, amit tulajdonosa további 25 centesekkel tölthetett meg. Az feltöltött perselyért cserébe a bank egyrészt megtérítette a persely váltására fordított negyed dollárost, továbbá értelemszerűen a persely tartalmát, méghozzá 2,5 százalékos kamattal. Az amerikai szuper persely karrierje azonban itt nem ért véget, tulajdonosánál maradt, aki folytathatta a takarékoskodást.
Az újság beszámolója szerint az iskoláskorúak valósággal megrohanták az új automatát, a bank pedig néhány nap alatt több száz új ügyfelet szerzett. Sőt az amerikai szemlélet jóval tovább ment, mint az európai. Hosszú távra szóló tippel is szolgált arra nézve, mit kezdjenek az amerikai fiatalok az automatás persely révén összegyűjtött pénzzel: mire az iskolás gyermekek megnőnek, már megkezdhetik a takarékosságot a Wall Streeten, a tőzsdén, mert a tőzsdejáték megkezdéséhez elég 10 dollár is. Ezt a jótanácsot némiképp beárnyékolta az ebben évben bekövetkező New York-i tőzsdekrach, amely gazdasági válságba sodorta szinte az egész világot.